Az Ájurvédában a lelki tényezők harmonizálása ugyanolyan fontos pillér az egészség szempontjából, mint a fizikai test gyógyítása. A védikus rendszer szerint az érzelmeinknek saját „teste” van, ami hatással van a fizikai testre is. Ez lehet a magyarázat a pszichoszomatikus (lelki-érzelmi eredetű) betegségekre. Ezeket az érzelmi lenyomatokat tartalmazó testet finom-testnek vagy asztrális testnek is nevezik. (A témáról részletesebben az „Az ember testei” írásban lehet olvasni)
A fizikai testünk alkatrészei a csontjaink, a szerveink, a vérünk és még sok egyéb anyagi egység. A finomtestünk inkább egy burokra hasonlít, ami beborítja, körülveszi az anyagi testet és tulajdonképpen elektromosság alkotja. Nem állandó, pillanatról-pillanatra változik, aszerint, hogy éppen mit érzünk, mit gondolunk, mit vesznek fel az érzékszerveink.
Az érzelmeknek is van „íze”, pontosan olyan hatással bírnak, mint az ugyanolyan ízű étel vagy gyógynövény. Az érzelem íze valójában energia, van hőhatása és jellege is. Ezt az elgondolást támasztja alá a nyelvünkben megjelenő számtalan mély metafizikai bölcsességet tartalmazó hétköznapi szó és kifejezés.
Az érzelmeket hőhatás szempontjából így csoportosíthatjuk:
- Hideg érzelmek: ragaszkodás, félelem, bánat, lelki fájdalom, gyász
- Meleg érzelmek: gyűlölet, düh, irigység, szenvedély, mohóság
Íme, a bizonyíték erre: jeges félelem, megfagyott benne a vér (félelem), kiverte a hideg veríték (félelem), izzó gyűlölet, haragtól parázsló szemmel, lobogó szenvedély, felfortyant, forróvérű (szenvedélyes)
Az érzelmekhez társítható ízek
Az édes ízhez leginkább a szeretetet társíthatjuk. Az édes íz is és a szeretet is táplál, az egyik a testet a másik a lelket. Mert a SZER- ETET. A nyelv kódjai itt is pontosak. Jaj, de sok csokoládé elfogyott már a világban a szeretet pótlására! A túlzásban fogyasztott édes íz nyálkát, ragacsot képez a testben. A túlzott szeretet majomszeretetté, ragaszkodássá (hideg érzelem) válik. A nyelvünk a raga(cs)-raga(szkodás) gyökben köti össze ezt a jelenséget.
A keserű ízhez (hideg) a lelki fájdalmat, gyászt társíthatjuk. A keserű íz a lebontásban játszik szerepet, ahogy a gyászoló, fájdalmat átélő ember is fogy, leépül a teste, a lelke megkeseredik.
A fanyar íz (hideg) kapcsolódik a félelemhez. Ha túl sok fanyar ízt használunk, a félelem és szorongás növekszik bennünk. Az elme találékony és könnyen talál magának félnivalót, szívesen feltúrja ezért a múltunk „adatbázisát”. A szorongás az alapja a napjainkban egyre többeket gyötrő pánikbetegségnek is. Valamilyen megmagyarázhatatlan, érthetetlen belső félelem összehúz, bezár.
A savanyú ízhez (meleg) az irigység tartozik. „Savanyú a szőlő”, mondjuk, ha valaki irigyli a másét, ezért elfordul tőle. Be van savanyodva az az ember, aki összehúzódik, aki befelé fordulva, magában rágódik. A savanyú íz leginkább a cukor (édes) erjedéséből keletkezik. Az édes szőlőből bor, az édes gyümölcsökből pálinka, az édes almából almacet lesz. Az összes alkohol tartalmú italnak savanyú az íz energetikája, tehát forrósító jellegű. Innen eredhet a „rosszmájú” kifejezésünk is, mert az irigység forró energetikája rombolja a májat, emiatt megjelenik a sárga szín a bőrön, szemekben. „Megeszi a sárga irigység”. Nyelvünk frappánsan foglalja össze ennek a forró érzelemnek a működését.
A düh (forró) energetikája pontosan olyan, mint a csípős ízé. A sok forró érzelem felforrósítja a májat (a máj a tűz pályája), ami ettől egyre gyengébben végzi a munkáját. A máj kulcsfontosságú szerv, ezer meg egy feladata van. A GYŰL-ÖLET, a forró érzelem úgy öl, hogy a kibillent tűz energia (pitta dósa) a tűzpályákon végzetes betegségeket okoz.
A sós ízhez (meleg) főleg a mohóságot társítjuk. Ha nagyon sok sót használunk, fokozódik az elégedetlenségünk, sosem tudunk megnyugodni, beérni azzal, ami van. Semmi nem lesz elég jó, ez újabb és újabb „szerzésbe” hajszol. A lelki békénk szempontjából pedig nagyon lényeges, hogy elégedettek legyünk, mert ettől érezhetjük boldognak magunkat. A keleti népek sószegény étkezése mögött talán pontosan a megelégedettségre való törekvés áll.