Engedjétek meg, hogy kicsit kielemezzem a karantén alatt kivirágzott ”kovászjelenséget” egészségügyi, érzelmi és spirituális szempontból is.
Tartja a mondás, hogy minden rosszban van valami jó és ez a „rossz karantén” szülte kovász dolog nagyon-nagyon jó! A kovász téma megfelel ennek a sajátos időminőségnek, amiben az elmúlt hónapokban éltünk, és ami később valamilyen formában még folytatódni is fog…
A várható helyzetet elemző „A fejlődés spirálja” című írásban kb. 2 hónapja olvashattátok ezeket a sorokat:
„Kedvez viszont a kertészkedésnek, az otthoni főzésnek, a barkácsolásnak és az életmódváltásnak. Kedvez a természetjárásnak, a természetes és ősi gyógymódoknak és minden olyannak, ami kiállta az idő próbáját, praktikus és reális.”
„Segít, ha leegyszerűsítünk, amit csak lehet, ha a régi bevált módszerekhez fordulunk és megpróbálunk befelé fordulni.”
Lám és milyen sokan tették ezt világszerte, hogy régi bevált módszerhez fordultak: a kovásszal való kenyérsütéshez! Azon túl, hogy a kovászos kenyér nagyon egészséges, még egy sor áldást hozott a kenyérsütők életébe.
Áldás, hogy visszakaptuk általa azt az érzést, hogy nem vagyunk egészen kiszolgáltatva másoknak és nem halunk éhen akkor sem, ha nem tudunk mindennap a boltba menni. Az önállóság és az önmagunkról való gondoskodás lehetősége együtt jár egyfajta biztonságérzettel is.
Áldás, hogy többen visszakapták a kenyérevés örömét. Sokan azért nem ettek kenyeret, mert puffadtak tőle vagy mindenféle rejtélyes gyulladással kínlódtak, amit a kenyér rovására írtak. Az ipari adalékokkal, ismeretlen minőségű lisztből és élesztővel készült gyors kenyereknek sajnos valóban problémás az emésztése. Akinek az utóbbi időben sikerült átállnia a maga készítette, hosszú időn át érlelt kovászos kenyérre, csodálatos javulásról számolhatott be. Aki nem kifejezetten a gluténra allergiás, hanem inkább intoleranciája van, azoknak érdemes megpróbálkoznia a kovász által előemésztett gabonával. A kovász 8-12 órás működése során jótékonyan alakítja át a gabona összes összetevőjét.
Áldás, hogy naponta átélhetjük a gondoskodás élményét a kovász „etetése” által. A kovász egy élőlény, akinek igényei vannak, akire oda kell figyelni és ránk van utalva. A gondoskodás végső soron érzelmi energia, amire nagy szükségünk van ebben a kiszáradt, rohanó világban. Az otthon, az étel, a kenyér egyfajta intimitás, érzelmi kötődés, ami nélkül nem élhetünk boldogan.
Akik elkezdtek kovászos kenyeret sütni, egyszer csak azon kapták magukat, hogy ez nem munka, hanem alkotás! Izgalom és örömteli várakozás kíséri az egész folyamatot, amíg készen nincs ez a lisztből, vízből, sóból való hétköznapi varázslat.
Még egy gondolat erejéig térjünk vissza az aktuális időminőségre. A vírus, ami fenyegette a világot a Plutó analógialáncához tartozó jelenség. A Plútó azt szeretné, hogy változtassunk gyökeresen. Aki még sosem sütött kenyeret, de most kovászolásra adta a fejét, ő már megtette, amit az idő követel tőlünk. Gyökeresen változtatott. Egy régi bevált módszerhez fordult, egyszerűsített, lelassult és türelmet tanult a kovász segítségével. Az életet táplálta, mert a kovász milliárdnyi baktérium és gomba élő közössége. Felelősséget vállalt minden nap egy alapvetően fontos dologért, a saját kenyeréért. A kovászolók jól vizsgáztak.
A Plutó és a másik két sorsbolygó május körüli hátrafordulásával a világban lassan felenged a vírus keltette pánik, lehet mindennap boltba menni, lehet újra bolti kenyeret venni.
Kedves kovászolók, ha csak egy mód van rá, ne adjátok fel a kenyérsütést! Ha egy jó változtatást sikerült elérni, azt érdemes megtartani. A kovászos kenyér készítés egy hasznos tudás! Nem baj, ha nem mindegyik kenyér tökéletes, és az se baj, ha mindegyik más. A kovász élőlény, minden jó és rossz hangulat tükröződik benne, folyamatos fejlődésben és változásban van. Egyre tökéletesedik általunk, ahogy –remélhetőleg – mi magunk is általa…