Most, hogy november 5-én a Jupiter is belépett a Nyilasba (a védikus rendszer szerint), további hangsúlyt kap ez a tüzes jegy. Eddig is hangsúlyos volt, mert másik három fontos bolygó is itt tartózkodik, de a Jupiter belépésével rendkívüli konstelláció állt össze.

A több bolygó egy jegybeli tartózkodását az asztrológiában stelliumnak nevezzük. Az ilyen halmozódás mindig kétélű dolog, mert valaminek a túlzása erősség, de egyben gyengeség is lehet.

Ennek a ritka konstellációnak az apropóján én is nagyító alá veszem a Nyilashoz tartozó lelki és fizikai betegséghajlamokat.

Először is azzal kezdeném, hogy mi magyarok is a Nyilas energetikához tartozó nép vagyunk. Őseink számára a lovaglás, a lovakkal való kapcsolat egy volt a létezéssel. A Nyilashoz tartozó testrész a csípő és a combok. Amikor valaki megüli a lovat, pontosan ezeket a testrészeit használja a ló irányítására. A ló és lovas szinte egybeforr egy vágta során, ahol ember és állat finom összhangja eredményezi a sebességet, a haladást, a távlatok elérését. A szimbolika egyik szintje szerint a ló maga a szellemiség, amivel haladunk, ami előrevisz minket.

Valami nagyon hasonló módon használjuk a Nyilas jegy analógiáit az életünkben. A világnézetünk, amire alapozunk, a hitrendszerek, amire támaszkodunk, nagyban befolyásolják a haladásunkat. Ha a meggyőződéseink dogmává válnak, ha az igazságainkat megkérdőjelezhetetlennek véljük akkor megcsontosodott, öreg lovon ülünk. Koros hátasunk csak a megszokott úthoz ragaszkodik, csak az ismerős kanyarokban akar bekanyarodni és nincs kedve már vágtázni.

A Nyilas lelki szintű nyavalyája a szellemi rugalmatlanság, az ítélkezés és a fanatikus ragaszkodás. A Nyilas negatív aspektusáról beszélünk, ha kölcsönös kommunikáció helyett kinyilatkoztatás, érvelés helyett igehirdetés van és az ezerszínű világban csak két út létezik: a helyes és a helytelen. Ilyenkor jelennek meg testi szinten a csípőt érintő betegségek. A csípő beszűkülése, a mozgás szabadságának elvesztése gátol a haladásban. Egy idő után a folyamat sajnos visszafordíthatatlan, mert a porcok nem képesek visszaépülni. A járás is óriási fájdalmat okoz és a csípőízület károsodása protézis beépítését teszi szükségessé.

Most, hogy a Nyilas jegyében ilyen hatalmas erők mozognak, érdemes a saját világnézeti dolgainkat is megvizsgálni. El tudunk-e fogadni más nézőpontokat? Vannak e sablonként használt hitrendszereink? Nyitottak vagyunk-e más népek és kultúrák értékeire? Milyen túlzásaink vannak?

Mint fentebb már említettem, mi magyarok Nyilas nemzet vagyunk. A nemzetiségünk csoporttudatossága fokozottan hordozza a fenti problematikákat, ezért mint egyéneknek még inkább oda kell figyelni a Nyilas jellegű túlzásokra.

Emlékszünk Fehérlófiára? Apukám tucatszor mesélte el a gyerekeimnek… A népmeséink táltos paripái sebesebbek, mint a villám; úgy repülnek, mint a gondolat. Ha meg tudunk maradni szellemi rugalmasságban, nyitottságban, a mi személyes paripánk is elrepít minket az Óperenciás Tengeren túlra, de még az Üveghegy tetejére is!

A ló irányítása viszont nálunk kell, hogy legyen. A combok szorításával, a csípő mozgásának ritmusával uraljuk az állatot, mert egyáltalán nem mindegy mibe visz minket bele. A szimbolika másik szintje szerint a ló hatalmas ösztöni erő, amit tudni kell uralni. „Elszaladt vele a csikó”. Ez a szólásunk fejezi ki azokat a túlzásokat, amit a Nyilas ösztönszintje takar. Mértéktelenség az evésben, ivásban, sírva mulatozásban vagy a szeretkezésben.

Fizikai szinten Nyilas terület a máj és a hasnyálmirigy is. Hogyan károsítják ezeket a szerveket a túlzások és a mértéktelenség?  Hogyan függ össze a Nyilas analógiakör a távollátással? Ezekről a következő írásban fogok írni.