Az Ájurvéda dósái elvont fogalomnak tűnhetnek azoknak, akik még sosem hallottak róluk. Azért, hogy közelebb kerüljünk az alapenergiák működéshez, most egy képzeltbeli munkahelyi értekezletre invitállak benneteket, ahol a kollégák között mindhárom dósa képviselője jelen van. Ennek a három munkatársnak a neve: Vata, Pitta és Kapha. Hogyan viselkednek ezek a kollégák egy hosszú értekezleten? Milyen a temperamentumuk? Mi történik velük stressz hatására? Ezekre és még sok egyéb kérdésre is választ kaphatunk ezen a hétköznapi szituáción keresztül. Sőt, akár magunkra is ismerhetünk!
Egy meleg, nyári nap reggelén a nagy tárgyalóban egész napos félévzáró értékelésre gyülekeznek a kollégák. Elsőnek Pitta érkezik, nyugodtan, körültekintően kiválasztja helyét, ahonnan mindenkit jól láthat. Számára a stratégia döntő fontosságú. A filigrán Vata sietős lépésekkel viharzik be és lehuppan a legelső üres székre. Kicsit (nagyon) elkésve Kapha kolléga jön lassan lépkedve. Az értekezlet elkezdődik, a főnök ismerteti a félévi eredményeket. Vatának minden felvetett kérdésről azonnal véleménye van, beszél, sziporkázik, ötletel. Pitta kolléga összehúzott szemekkel koncentrál, csak néha szól, de akkor magvasat. Nagyon jó észrevételei vannak, rátapint a dolgok lényegére. A harmadik munkatárs – Kapha – csendesen üldögél, néha álmodozóan nézeget kifelé azt ablakon. A főnök rosszalló pillantásokat vet rá, de ettől még lassabban találja meg az aktuális diagramot.
Telik az idő, közeledik az ebédidő. Vata keksz után kotorászik a táskájában, titokban ropogtat. Nagyon unja már az egy helyben ülést, a telefonjával babrál és már harmadszor zárja be az ablakot, amit Pitta újra meg újra kinyit. Utálja a huzatot, de ez itt senkit nem érdekel. Dél körül már nehezen koncentrál, idegesen reagál minden hozzá intézett kérésre. És éhes. Pitta gyomrát is mardossa az éhség, már csak az ebédre tud gondolni. Az éhséggel egyenes arányban egyre paprikásabb a hangulata is. Mások hibáira kegyetlenül rávilágít és felcsattanva védi a saját igazát. Látszik rajta, hogy nehezen türtőzteti magát, amikor Vata negyedszerre is bezárja az ablakot. Szörnyű melege van, ezek meg itt nyavalyognak a huzat miatt. Az angyali türelmű Kapha kedvesen mosolyog a főnökre, miközben elbeszélő stílusban ismerteti a saját részlege eredményeit. Nem éhes és fáradságnak nyoma sincs rajta.
Végre ebédszünet! Vata és Pitta versenyt futnak a büféig, ahol Vata kekszet, csokit, ropit vesz, Pitta pedig kezdésnek három marhahúsos szendvicset rendel. Kapha kolléga a büféhez vezető folyosón összetalálkozik Marika nénivel, akinek most született unokája. Kedvesen meghallgatja az unokáról szóló ezer kicsi történetet, ezzel el is megy az ebédidő. Nem baj, van nála egy barack, lassan majszolgatja, közben a saját gyerekeire gondol, amikor még olyan kicsik voltak, mint a Marika néni unokája…
Közben mindenki újra együtt a tárgyalóban, folytatódik a félévértékelő. Vata munkatárs újra a csúcson, gesztikulál, mutogat, felugrál, viccesedik. Sajnos néha igen melléfog, mert sokszor azt se tudja, mihez szól hozzá. A gondolatai elkalandoznak, a délutáni bevásárlásra gondol és az esti teniszre. Pitta kolléga elérkezettnek látja az időt, hogy átvegye a hatalmat a teremben. Dührohamaival enyhe félelmet kelt a többiekben, így már nem nagyon mernek szólni. Most bebizonyíthatja, hogy az ő részlege mindenben a legjobb. És különben is az élet egy verseny és ő egy nyertes alkat. Kapha türelmesen bólogat Pitta szónoklatára, kedves mosolyával hárítja Pitta kíméletlen szónyilait.
Elérkezik az délután. Vata kinyúlva fekszik az asztalon. Nincs több ropija, és már a nevét sem tudná megmondani, nemhogy a részlege jövőbeli terveit. Pitta berekedt a kiabálástól, fáj a feje és a sav marja gyomrát. Érzi, hogy felment a vérnyomása. Kapha viszont rendületlen nyugalommal ecseteli a részlege jövő félévi terveit, miközben kedvesen megkérdezi Pittát, hogy miért olyan vörös a feje? Előveszi a másik barackját, odaadja a Vatának, megmentve ezzel az életét. Lassan kisétál a teremből, a folyosón Marika nénivel találkozik…